Konfliktuskezelési stratégiáink

Konfliktusainkra valamennyien másként reagálunk. Reakciónk függ attól, milyen kapcsolatban vagyunk a másikkal, érdekünkben áll-e a kapcsolat megőrzése hosszú távon, illetve befolyásol minket erőteljesen az is, hogy milyenek az erőviszonyok köztem és a másik fél között. Ami leginkább megragadható a különféle konfliktuskezelési stratégiákban, az két dimenzió egymáshoz való viszonya: mennyire veszem figyelembe a másik szempontjait, és hogyan tudom közben érvényesíteni a saját érdekeimet, szükségleteimet. Az önérvényesítés/együttműködés faktorok mentén Thomas K. W. és Kilmann R.H. amerikai magatartáskutatók ötfajta konfliktuskezelési stratégiát határoztak meg. Ezek a versengés, alárendelődés, kompromisszumkeresés, problémamegoldó együttműködés és az elkerülés.

Ha ezeket a stratégiákat elhelyezzük az együttműködés/önérvényesítés ábrán, jól láthatóvá válik, hogyan hatnak azok a másikkal való kapcsolatomra, és mennyire alkalmasak arra, hogy a saját érdekeink is előtérbe kerüljenek.

Mi jellemzi ezeket a stratégiákat leginkább?

Versengő: mindig ő akar győzni. Saját szükségleteit a másik kárára elégíti ki. A kapcsolatot hosszú távon veszélyezteti.

Alárendelődő: saját érdekeit nem képes érvényesíteni, rendszeresen "alámegy a másiknak". A kapcsolatot hosszú távon képes működtetni, azonban saját szükségletei rendre kielégítetlenül maradnak.

Kompromisszumkereső: képes engedni a saját elképzeléseiből, odafigyel arra is, amit a másik szeretne.

Problémamegoldó együttműködés: az öt stratégia közül az egyetlen, amire azt mondhatjuk, hogy nyertes/nyertes eredményre vezet. Nem azt keresi, hogy "mit akarok én, és mit akar a másik", hanem azt, hogy mi a probléma, amit együtt kell megoldanunk.

Elkerülő: sem a saját, sem a másik érdekeit nem tartja szem előtt, egyetlen célja a konfliktus elkerülése. A látszólag békés attitűd hosszú távon ugyanúgy veszélyezteti a kapcsolatot, mint a versengés.

Fontos látnunk, hogy egyik stratégia sem jobb vagy rosszabb, mint a másik. Mindegyiknek van létjogosultsága életünk során, hiszen minden helyzet és szituáció más és más megközelítéseket, megoldási módokat kíván. Valamennyiünkre jellemző azonban általában egy vagy két olyan stratégia, amit preferálunk, és az sem ritka, hogy bizonyos stratégiákat viszont annak ellenére sem tudunk működtetni, hogy egy helyzet annak alkalmazását követelné meg. Az, hogy konfliktusainkra hogyan reagálunk általában, alapvetően határozza meg a környezetünkkel és saját szükségleteinkkel kapcsolatos viszonyunkat.

Mit gondol? Önre mely stratégiák jellemzők általában, és ennek hatása hogyan jelentkezik az életében? Ha van kedve ezzel kapcsolatban egy tesztet kitölteni, kattintson ide.