A mediációról

A mediáció olyan alternatív konfliktuskezelési módszer, amikor a vitában álló felek egy semleges, kívülálló szakember közvetítésével oldják meg a vitájukat, tárgyalóasztal mellett. A gondolat, hogy a konfliktusban álló felek között valaki elősegítse a párbeszéd kialakulását, nem új keletű dolog, a mediáció története hosszú múltra tekint vissza.

Számos kultúrában létezett az a személy, akit egy-egy vita kapcsán az érintettek segítségül hívtak. Gyakran a papok, sámánok töltöttek be ilyen közvetítő szerepet, de volt olyan kultúra is, ahol ez hagyományosan az asszonyok, vagy a közösség öregjeinek volt a dolga. Az ősi indiai, kínai és japán társadalmakban nem léteztek a mai értelemben vett bíróságok, az emberek között felmerült jogvitákat ezért általában semleges, a vitában nem érdekelt és köztiszteletnek örvendő közvetítők segítségével igyekeztek úgy feloldani, hogy egyik vitatkozó fél se "veszítse el az arcát" (azaz, ne sérüljön helyrehozhatatlanul a becsülete, megítélése). Az is fontos szempont volt, hogy lehetőleg mindkettőjük számára nyitva maradjon a helyi társadalomban való további szokásos részvétel lehetősége. 

A modern korban az Egyesült Államokban alkalmazták elsőként a módszert a II. világháborút követően, kezdetben a sok százezer embert foglalkoztató ipari ágazatokban kialakult kollektív munkaügyi viták megoldására (szakszervezetek és munkaadók közötti viták békés és hatékony rendezése). A biztató eredmények láttán terjedt el a mediáció a polgári jogi és családjogi viték területén, sőt ma már bizonyos kisebb súlyú büntető ügyekben is megszokott az alkalmazása. Mára az USA-ban a mediáció társadalmilag teljesen elfogadott alternatív vitarendezési eljárássá vált, szinte valamennyi szövetségi államban törvény szabályozza alkalmazását, amely számos államban ún. bagatell ügyek elintézésének kizárólagos és egyben kötelező fóruma. A statisztikák azt mutatják, hogy a megkezdett mediációs eljárások mintegy 80-85 %-a megállapodással, azaz mindkét fél számára sikeresen zárul.

Az USA-ból a mediáció először az angolszász országokban, Ausztráliában, Új-Zélandon, Kanadában és az Egyesült Királyságban honosodott meg, majd fokozatosan terjedt el az Európai Unió országaiban is.

Magyarországon a mediációt a kilencvenes években kezdték el alkalmazni, majd 2002-ben jött létre a törvényi szabályozása. Ma már nem csak a munkaügyi, családi, vagy egyéb polgári jogi viták esetén alkalmazzák, de a szabálysértési- és büntetőjog területén is. Olyannyira, hogy bizonyos családjogi ügyekben a jogszabály már kötelezően előírja, hogy a peres eljárás megkezdése előtt a felek mediáció útján kíséreljenek meg egyezséget kötni (mediációra a gyámhatóság vagy a bíróság kötelezheti a szülőket).

Magyarországon hivatalosan az Igazságügyi Minisztérium közvetítői névjegyzékében szereplő mediátorok láthatnak el közvetítői feladatokat. A névjegyzékben szereplő mediátoroknak évenkénti beszámolási kötelezettsége van a minisztérium felé, és kötelező továbbképzéseken is részt kell venniük.